1. |
Hangtalan sikoly
05:36
|
|
||
Fagyos szél mardossa lelked,
Vérvörös eső áztatja tested,
Szavak nélkül mormolsz imát,
Levágott karral öleled át
Magányod, hű kedvesed,
Végzeted, gyászos hitvesed,
Rothadó tested fájdalmas kínját,
Haldokló lelked hangtalan sikolyát
Földre rogyva, köddel elfedve,
Üveges szemmel nézel az égre,
Ragyog rád a Hold sötét fénye
Arcod tónusát szürkére festve
Egy kopár tisztás közepén
Léted sorsának legvégén
Az elmúlás vállára hajtod fejed
Tövisből font bölcső
Végső nyughelyed
Múltad rabláncra ver,
Szíved örök magányra lel,
Sápadó arccal, meggyötört testtel,
Reményre várva, kínok közt múlsz el
Nincs isten, nincs megváltás,
Nincs örök élet,
Nincs újjászületés
Életed akárhogyan élted
Nincs szeretet és nincs béke,
Csak a keserűség éltet,
Nincs megbocsátás,
Bármennyire kéred
Nincs segítség, nincs remény,
Sötét illúzió léted,
Nincs feltámadás,
Csak elmúlás és végzet
|
||||
2. |
Vérben ázva
08:27
|
|
||
Köddel fedett messzeségben, hol az ismeretlen vigyáz rád,
Szemed homályos tükrében hóhérod feni bárdját,
Menekülnél a végzet elől, de tüzes folyók vesznek körül,
Az elmúlás sötét útját megleled végül
A kereszténység lánca alatt magad írtad a sorsod,
Üdvösségért könyörögve raktál lábadra béklyót,
És most itt állsz, kezed remeg, égő hullák szagát érzed,
Sorsod könyvének végszavát húsodba vésed
Ki bort prédikált mérget adott,
Kereszt alá kárhoztatott
Látom, ahogy fekszel a porban, szemed az égre tekint,
Könnyeid közt fuldokolva istened már nem segít,
Sikolyod elnyeli a szél,
Imád semmit nem ér
Ki bort prédikált mérget adott, kezeit vérrel mosta,
Kereszt jelét homlokodra leprás kézzel vonta,
Hazug hittel bemocskolva
Kihűlő tested az enyészettel hál,
Utolsó szavaid csak a halál hallja már,
Istened rég elhagyott, bűnöd meg nem bocsáttatott,
E gyűlölt világot végleg itt hagyod
Látom, ahogy fekszel a porban, érzem forró könnyeid,
Vérben ázva, sárral borítva, egy hamis isten letaszít,
És most itt vagy, kezed remeg, égő lelked szagát érzed,
Sorsod könyvének végszavát húsodba vésted
|
||||
3. |
Könnyek vihara pt. I
06:37
|
|
||
Körbevesz a sötétség egy kihalt, puszta tájon,
Hallgatom az öreg fák suttogását,
Régmúlt időkről mesélnek,
Túl halkan ahhoz, hogy mások hallják
Fodrozódó tó felszínén, a halál csónakjában,
Sűrűsödő felhők alatt, könnyek viharában,
Ezüstös vizében arcom tükörképét látom,
Hullámsírba temetve lelem meg halálom
Jéghideg fényével rám világít a Hold,
Felperzselve mindent, mi szívem mélyén volt,
Gyengéd öleléssel létem felemészti,
Színtelen arcomról sós könnyeim törli
Alvadó vérrel és elernyedő testtel,
Elfeledett, fájó emlékekkel,
Fekszem a semmiben,
A mindent elborító sötétségben
Ködtenger vesz körül egy ismeretlen tájon,
Hallgatom az öreg fák suttogását,
Egy ősi regét mesélnek,
Életem utolsó pillanatát
|
||||
4. |
|
Streaming and Download help
If you like Iskald, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp